Bemerítési istentisztelet Gyulán, 2014. 06. 01.

Négy fiatal a megtisztított élet jeleként viselt fehér ruhában állt az alkalmi gyülekezet elé 2014. 06. 01-én a délelőtti istentiszteleten. Molnár Ágnes, Nyári Adrienn, Perlaki Tibor, Nánási Gergő életkora ugyan hasonló, de a hitre jutásuk útja eltérő. Beszéltek megszólítottságukról, döntésükről, életük Megmentője, Jézus Krisztus melletti elkötelezettségükről szavaikkal és a bemerítésben tettükkel is. Nyári Rudolf, a mezőgyáni misszió vezetője (Adrienn édesapja) hirdette az igét a délelőtti istentiszteleten a Mt 3,13-17. alapján. A bemerítést a gyülekezet lelkipásztora végezte. A délutáni istentisztelet során imádkoztunk kézrátétellel Gyülekezetünk új tagjaiért. A köszöntések, az útra indító kedves szavak, választott énekek után Perlaki Csaba gyülekezetvezető hirdette az igét a Lk 24, 13-35. alapján.

Legyen Urunk áldása a követésére indulók életén.

Matuz József

Bizonyságtételek

Megtérésem

Egészen kisgyermekkorom óta végigkísérte az életemet az az érzés, hogy én nem vagyok olyan értékes, mint a többi gyerek. Úgy gondoltam, hogy csak azok az emberek az értékesek, és boldogok, akik a figyelem középpontjában vannak. Én valamiért sosem vonzottam magam köré sok embert. Nem voltam népszerű, ezért úgy láttam magamat, mint aki sose lehet boldog, szüntelen egyedüli vesztes küzdelem lesz az élete. Az se könnyített a helyzetemen, hogy érzékeny gyerek révén a sajnos szokásos iskolai piszkálódásokat sokkal fájdalmasabban éltem meg. Mindez természetesen növelte bennem az értéktelenségi tudatom. Mindig is kerestem valami betöltő örömöt az életemben, de sajnos nem –az utólag belátva – gazdag boldogságforrásaimból, amikkel a családom és a környezetem elhalmozott.

Amikor tini bibliakörben hallottam a megtérésről egyből azt kérdeztem, hogy ettől jobb ember leszek-e? Amikor a válsz igen volt, nagyon örültem a lehetőségnek, mert ennek köszönhetően még nagyobb jogos igényt tarthatok az emberek szeretetére – gondoltam akkor. Ám egészen mást kaptam, mint vártam. Aznap délelőtt a gyülekezetben „A mennybe fent a trónusnál” című éneket énekeltük. Ebben az énekben ismertem fel Krisztus irántam érzett nagy szeretetét, ami minden kétséget szertefoszlat és világosan kimondja, hogy értékes vagyok. Ahogy azt énekeltük, hogy „a Bárány vére volt az ár, Őnála többé nincs halál” végre felismertem, hogy annyira szerethetőnek, értékesnek, menteni valónak látott, hogy meghalt értem. Nem csak mindenkiért, egyedül értem is meghalt volna. „Markába véste nevemet, szívébe írta nem feled”. Számomra ez a sor jelentette azt, hogy sosem fog elhagyni. Mint a tenyerén a vasszögek nyomai, szüntelenül előtte leszek, mindig velem lesz, örök, nem múló szeretettel szeret, jó terve van az életemmel. Jézus jelenléte kisöpört belőlem minden hamis megfelelni vágyást, kisebbségi komplexust, hamis boldogságtudatot és csak egy kérdés maradt bennem: tényleg mindezt értem tetted Jézus? Már nem vágytam többre, csak Jézusra.

Akkoriban pszichológushoz jártam. Kerestem, ki vagyok én, hogy lehetek végre szerethető, hogy vívhatom ki a többiek szeretetét. Amikor azon a kedden elmentem pszichológushoz, nem tudott velem mit kezdeni, azt mondta: Ági, te meggyógyultál.

Ez lesz az ötödik évem az Úr követésében. Voltak közben rázós időszakaim, amikor hosszabb időre elhagytam az Urat, nagyvilágian próbáltam élni. Világi szemmel mindenem megvolt, de azt éreztem, hogy semmim sincs, nem ez az, amire vágyom. Csodálatos volt aztán megélni, ahogy Isten addig szorongatott szeretetével, amíg vissza nem tértem Hozzá. Én csak egy kicsiny, gyenge lépést tettem, Ő pedig odafutott és meggyógyított ölelésével. Csodálatos támogatókat rendelt mellém, akik által megtanított a helyes bibliaolvasásra, imádságokra, énekekre, a közössége jobb megélésére. Eleinte nem igazán vállaltam fel a hitem, de most már természetesnek tartom, hogy beszélek Róla. Fokozatosan megtanultam Isten elé vinni az ügyeimet, egyre fontosabb lett az Ő véleménye és hagytam, hogy Ő mondja meg, ki vagyok, milyen vagyok, ne mások, és leginkább ne én magam. Hittem Benne és engedtem bekötözni a sebeim és megláthattam áldásait, ahogy kezébe fogja életem e területeit is. Egyre többet foglalkoztam Vele és egyre kevesebbet magammal, így új látásom lett.

Hiszem azt, hogy a megtérés nemcsak egy döntés, hanem minden percben meg kell vallanunk, kit tartunk Urunknak, kinek engedelmeskedünk cselekedeteinkben. Reménységem van, hogy Jézus elpecsételte magát mellettem, ha hűtlen leszek, Ő hű marad és segít folytatni a megszentelődés útját. Hálával tölt el, hogy minden bűnöm ellenére gazdagon megáld, visszafogad, formál, új igazságokat mutat. Most a szolgálati elhívásom és a családom helyzetét hozta elém. Csodálatos, ahogy gondja van rám és jó terve van az életemmel.

Molnár Ágnes

Megtérésemről

Keresztény családban nőttem/növök fel. Alapvető dolog volt mindig is az volt, hogy én is olyan leszek, nekem is olyan családom lesz, ezen az úton fogok járni. Sok ideig abban a hitben éltem, hogy én már megtértem és már csak bemerítkeznem kell. Szüleim felvilágosítottak, hogy hogyan is történik az ilyen. Hívő életet éltem, mégsem éreztem azt, hogy mekkora kegyelmet kapunk és mennyire szeret minket Isten.

Tavaly nyáron ébredtem rá, hogy Isten milyen kegyelmes, hogy mennyire szeret minket. Hogy egyszülött Fiát adta értünk és hogy csak vele lesz békességünk és örök életünk. Azóta másképp tekintek a Bibliára is. Nem úgy olvasom, mint egy kötelező tankönyvet, hanem mint egy fajta kézikönyvet, mely segít mindenben. Isten az, aki mindennapjainkat széppé teszi, aki mindig velünk van, akitől feltétel nélküli szeretetet kapunk. Ő az, akivel reggelente és este is beszélek, aki minden bajban segít és megóv, aki eltervez mindent számunkra és ismer minket.

Megváltozott az életem. Nem nagy részben, de magamon is, és körülöttem is érzek változást. Azóta gyakrabban, minden nap olvasom az Igét és imádkozom. Minden napomat nyugalommal tölti el az, hogy tudom, hogy Isten velem van és mindent megold számomra és nem kell semmi felöl aggódni. Érzem, hogy reagál az imádságaimra, akár úgy, hogy megkapom a kérésemet, akár úgy, hogy megkapom csak kicsit később, vagy egy jobbat ad annál. Barátaim között nyíltan most már beszélek Istenről. Gyülekezetben is tevékenyebb lettem, egy kis gyülekezetben pedig kisgyerekeknek a tanítója lettem. Belátom hibáimat mindennap és igyekszem változtatni azokon. Határozottan nyugodtabb lett az életem amióta elfogadtam Megváltómnak és Uramnak Jézust.

Nyári Adrienn

Döntésemről

Keresztény családba születtem és kisgyermek korom óta elvittek anyáék az imaházba. Egy ideig csak azért mentem, mert ők elvittek. Jellemző volt rám, hogy piszkáltam másokat.

Nyáron elmehettem Tahiba, a gyerektáborba, ahol nagyon sokszor hallottam, hogy itt a lehetőség arra, hogy döntsek Isten mellett. A tábor végéhez közeledve az evangélizációs alkalmon az „Itt vagyok most, Jó Uram” című éneket énekeltük. Bár sokszor hallottam ezelőtt is, de most gondolkoztam el igazán a szövegén. Ahogy énekeltünk, sorra jöttek elém a bűneim és éreztem, hogy döntenem kell. Egy ideig csak zokogtam a bűneim miatt, aztán meghoztam a döntést. Felismertem, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt.

Most már próbálok nem piszkálódva és a hibát keresve közeledni a másikhoz, hanem szeretettel. Igyekszem minden nap Bibliát olvasni. Feladatomnak érzem, hogy akin tudok, segítsek fizikai dolgokban. Megtérésem óta szívesebben kürtölök keresztény énekeket. Mióta meghoztam a döntésemet, jobban figyelek az igehirdetésekre is.

ifj. Perlaki Tibor 

A megtérésem

1. Keresztyén családban születtem, keresztyén nevelést kaptam. Az imaházban, a bibliakörben is hallottam Istenről és az Ő igéjéről. Szüleim mindig azt mondták, hogy csak akkor erősödhetek lelkileg, hogyha minél többet foglalkozok Isten igéjével. Ezt persze még nem értettem meg. Több bibliaverset is tudtam a bibliakörből, az iskolából. Tudtam azt is, hogy Jézus miket tett és hogy meghalt értünk a kereszten a mi bűneinkért, és hogy harmadnap feltámadt. Még nem értettem meg igazán, hogy milyen nagy áldozatott hozott értünk Jézus, hogy nekünk örök életünk lehessen. Amikor felkerültem a gimnáziumba örültem, hogy egyre közeledtem a naggyá válás felé, de úgy éreztem, hogy az életem nem teljes, valami hiányzik. Persze tudtam, hogyha Istenhez fordulok, Ő tud segíteni. Olvastam a Bibliát, sajnos ritkábban, mint kellett volna. Az ifibe is bekerültem. Nagy szeretettel fogadtak és én is jól éreztem magam. Tavaly májusban volt a Gellény Birtokon egy családbarát nap. Az esti evangélizáción Steiner József volt a meghívott lelkipásztor, aki arról beszélt, hogy Isten hogyan tudja vezetni az életünket és ez nélkülözhetetlen. Egész este ez a gondolat foglalkoztatott. A végén volt előrehívásra. Aki meg akar térni az, menjen előre. Azonban valami mégis visszatartott. Majdnem kimentem.

2. Elkezdődött a következő tanév. Telt az idő, ugyanúgy volt. mint azelőtt. Márciusban részt vettem a Szegedi Baptista Ifjúsági Napokon. Ez egy 3 napos alkalom volt. Mind a három estén volt evangélizáció és dicsőítés. A szombati alkalmon Szenczy Sándor volt a vendég lelkipásztor. A téma: Valaki mondja meg miért jó az ember és miért nem? A fő mondanivalója az volt, hogy a majdnem nem elég. Több példát mondott ezzel kapcsolatban. Beszélt egy kisfiúról hogy majdnem megmenekült a betegségéből. Az alapige a Lukács evangéliumából volt. Az alapja Ábrahám és Lót története volt, hogy Lót felesége majdnem megmenekült. Beszélt a két évvel ezelőtti betegségéről és a megtéréséről is. Ez az üzenet annyira megérintett, hogy ekkor valami történt bennem. Volt ismételten előrehívás. Az, menjen ki, akinek elege van a tétlenségekből, a bizonytalanságokból, aggodalmakból. Aki nemcsak majdnem akar megtérni, hanem biztosan meg akar térni. Végiggondoltam az eddigi életemet. Rájöttem, hogy bűnös ember vagyok, és hogy szükségem van a szabadulásra, szükségem van Jézusra. Ekkor a szívem belülről hevesen dobogott, a lábam remegett, de ekkor felálltam, hogy meg akarok térni. A lelkipásztor előrehívott és imádkozott értem és mindenkiért, aki szintén Isten mellett döntött. Boldog voltam, hogy nemcsak majdnem tértem meg. Megtértem és az Urat akarom követni, Jézust befogadtam a szívembe, aki eltörölte az összes bűnömet. Amikor vége lett a hétvégének és hazajöttem az itthoniak észrevették, hogy valami történt velem, mert olyan beszédes lettem és vidám. Elmondtam, hogy befogadtam az Urat a szívembe és megtértem és éreztem, hogy minél több embernek elmondtam annál boldogabb lettem.

3. Ez utáni időszak után úgy éreztem, hogy az Úr ténylegesen vezet, tanácsot ad és vigyáz rám. Azt vettem észre magamon, hogy azóta sokkal felszabadultabb, készségesebb és beszédesebb vagyok, mint voltam. Tudom, hogy ezt a változást csakis az Úrnak köszönhetem. Elmondták, hogy sokat imádkoztak értem, amikor Szegeden voltam, hogy Isten érintse meg a szívemet. A családom és a környezetem is észrevette,hogy mekkorát változott az éltem. A Bibliát azóta minden nap tanulmányozom és egyre jobban értem Isten szavát. Mindig fordulok az Úrhoz imával, mindig megköszönöm, hogy befogadott engem és hogy én is befogadtam Őt. Az ifjúságban is és a gyülekezetben is felszabadultabb vagyok. Nagyon jó érzés azokkal az emberekkel lenni, akik az Urat követik. Bár tudom, hogy a megtért embernek is vannak hibái, igyekszem minden nap az Isten akarata szerint cselekedni, élni és tudom, hogy Isten olyannak szeret, amilyen vagyok. mert Ő ismer engem kívülről belülről.

Nánási Gergő

[Diavetítés indítása]