Bemerítés 2016.06.19

Bemerítés 2016.06.19

Most íme, itt van a víz. Mi gátol meg abban, hogy most bemerítkezzem?”

Az énekíró szavait tovább gondolva, három fiatal válaszolt igennel és vállalta a bemerítést 2016. június 19-én, a Gyulai Baptista Gyülekezet imaházában. Amikor megmozdul a víz, megmozdul a szívünk is. Csodálatos megélni, amikor szemeinkkel látjuk, hogy megnyílik a Mennyország kapuja a megtérő ember előtt, valósággá válnak Isten ígéretei. Jóatyánk, folyamatosan megerősít bennünket abban, hogy még terve van velünk, hiszen – röviddel, a 125 éves jubileumi ünneplésünket követően is – gyarapítja a Gyülekezetet új megtérőkkel. Hárman tettek bizonyságot fehér ruhában arról, hogy Isten hogyan formálta át szívüket, életüket, segítette őket a döntéshozatalig.

Lehoczkiné Tóth Erika elmondta, hogy közel egy éve került kapcsolatba a gyülekezettel és kezdte megismerni Istent és a Szentírást. Csecsemő és gyermekápolóként ismerte meg munkatársát és testvérét az Úrban, aki elhívta az imaházba, segítette problémáiban, folyamatos keresésében és a hitéletben való fejlődésében. Nagyon boldog, hogy már hitélete elején, maga is segíthetett az Úrhoz vezetni férje nagymamáját.

Nyári Bernadett hívő családba született és kicsi kora óta hallotta az evangélium üzenetét. Már egy éve elhatározta egy nyári gyermektáborban, hogy követni szeretné az Urat. Az elmúlt egy évben folyamatos formálódás ment végbe gyermeki lelkében. Felismerte és megszerette az Úrral való csendes közösség fontosságát, az imádságot. Döntésében elszánt maradt.

Gyarmat Ruben egy hívő család legnagyobb gyermeke. Ő is egy gyermektáborban hozta meg döntését, mely már előzőleg is érlelődött benne. Szülei sokat imádkoztak érte, hiszen már kicsi gyermekként is mindenkinek bizonyságot tett az Úr Jézus szeretetéről. Már 13 évesen is úgy gondolja, hogy fontos feladatunk elérni és az Úrhoz vezetni az embereket.

A bemerítési istentiszteleten az ige üzenetét Mezei Ödön nagyszalontai lelkipásztor tolmácsolta. A bemerítést Matuz József, a gyülekezet lelkipásztora végezte. A különböző gyülekezeti, családi, és baráti köszöntések mellett az énekkar, illetve gyermek- és ifjúsági szolgálatok gazdagították áldott ünneplésünket. Fehér ruhások, családtagok, ünneplő szeretetközösség, együtt tapasztalhattuk meg az Úr jelenlétét és kegyelmét. Megmozdult a víz és megmozdult a szívünk is. Egy újabb lépéssel érezhettük közelebb magunkat Mennyei Hazánkhoz! Kívánjuk, hogy Istenünk igéje világítson Gyülekezetünk új tagjai számára is az ehhez vezető úton: „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10)

Nyári Rudolfné Tünde

 

Bizonyságtételek

Lehoczkiné Tóth Erika

Lehoczkiné Tóth Erikának hívnak, Békéscsabán élek a férjemmel. Gyulán élem életem nagyobbik részét a munkámból kifolyólag. Csecsemő és gyermekápoló vagyok a Gyermekkórházban. Hálás vagyok Istennek, hogy azt csinálhatom, amit nagyon szeretek.

Állami gondozottként nőttem fel egy jó családban, ahol Anyukám úgy nevelt, hogy hitem mindig legyen Istenben. A Bibliát sosem olvastam előzőleg, vallást nem gyakoroltam, pedig mindig éreztem ennek hiányát.

Elég küzdelmes életet éltem 31 évem alatt, ami sok megpróbáltatást tartalmazott. Tudom, Isten akkor is velem volt, de Én nem foglalkoztam vele. Hitre jutásom is egy nagy meg próbáltatásnak, pszichés traumának lett köszönhető. Életem legnagyobb csapása ért. Gyermeket vártam és elveszítettem. Ekkor kezdtem Istenhez fordulni, adjon választ a miértekre. Isten megadta válaszát a Bibliával. Az ige megérintett. Egyre nagyobb vágyat éreztem. hogy olvassam, az igét. A Biblia tükröt mutat nekem. Megmutatja, ki vagyok Isten előtt. Világosság, mert megismertet Istennel és Fiával, Jézus Krisztussal. Isten igéje választ ad és cselekvésre biztatott. Rájöttem, át kell adnom régi elhasznált életem, bűneim bocsánatát kérni, kegyelmét, ami Jézus Krisztusban adott meg. Lelke bennem élhet és munkálkodhat.

Békességre leltem szívemben, lelkemben. Hitem erősítette. Megtartott, elfogadott, kezébe adhattam magam.

Életem gyökeresen megváltozott. Ahogy az ige mondja „a régi elmúlt, és íme, új jött létre”. A hatalmas isteni szeretetet és erőt tapasztalok és ezt kapcsolataimban is kamatoztatni tudom. Átadom ezt a szeretet az embereknek. Meglátom, akinek szüksége van rá. Türelmet tanultam, megbecsülést. Sokan jóságot látnak bennem, ami nagyszerű érzés. Lelki támaszt nyújtok férjem nagymamájának, aki rajtam keresztül tudta átadni életét Istennek. Ez a legnagyobb csoda.

Megtaláltam lelki otthonom ebben a gyülekezetben. Tudom, az Úr velem van. Hála tölt el, hogy Isten véghez vitte ezeket bennem és Én szolgálom Őt, amíg élek.


Nyári Bernadett

Egész életemben megtapasztalhattam Isten szeretetét a családomon keresztül, de igazán csak rövid ideje tudom, hogy milyen sokat is jelent mindez. Tahiban 2014-ben megtértem, megbizonyosodhattam arról, hogy Isten megbocsátja a bűneim és Jézus az én bűneimért halt meg a kereszten. Én is befogadhattam a szívembe Jézust személyes megváltómként. Igaz, ez az elmúlt év minden aspektusból nehéz volt, mégis sikerült győztesként kikerülnöm a nehézségekből, mert hihettem abban, hogy Isten megsegít.
Mióta megtértem, minden emberre máshogyan tekintek. Nem a hibákat látom meg, hanem keresem azokat a dolgokat magamban, amelyekkel másokat segíthetek. Ráadásul megértettem, hogy akármennyi dolgot akarhatok, vagy kaphatok, igazából nincs szükségem semmi másra, csak Isten szeretetére. Eddigi életemben végigkísért a Zsoltárok 23,1 és örülök, hogy Isten mindig tud nekem üzenni valami újat, mikor erre az igeversre gondolok vagy hallom.

 


Gyarmat Ruben

Gyermekkorom óta ismerem az Igét. Szüleim rendszeresen elhoztak az imaházba, bibliakörre, istentiszteletekre.
Nyitott voltam az Ige iránt, egész kicsi koromban megtanultam imádkozni, s mihelyt az értelmemmel többet felfogtam Istenből, a Bibliát is szívesen és nagy érdeklődéssel olvastam.
Sokat imádkoztam az Úrhoz azért, hogy egyszer én is megtérjek, elfogadjam Jézust személyes megváltómnak és elnyerjem a bűnbocsánatot.
Tavaly nyáron Bogácson voltunk egy gyermektáborban ahol eleinte nem is éreztem jól magam, vártam, hogy leteljen az a hét és hazamehessek. Az utolsó este azonban történt valami. Isten megszólított az evangélizáción. Éreztem, hogy válaszolnom kell, de nem mertem előre menni. Szétnéztem magam körül, láttam, hogy senki nem mozdul, így még nehezebb volt. Végül mégis elindultam, akkor már- hála az Úrnak- többen követtek. Nagy öröm volt a szívemben, soha nem éreztem még ilyen hatalmas örömet és szeretetet.
Ősszel volt egy evangélizáció Békéscsabán. Ott határoztam el, hogy döntésemet bemerítéssel is szeretném megpecsételni.

 

Ugrás fel