A vallásos ember szeretné kiérdemelni Isten jóindulatát a jócselekedetek által. Megpróbálkozik azzal, hogy tisztességes életet él, hogy nem követ el látványos bűnöket, és a többi emberhez hasonlítgatja önmagát. Isten közelébe viszont képtelen kerülni, ezért előbb-utóbb képmutatóvá, vagy csalódottá válik.

A Biblia egyértelműen közli számunkra, hogy csakis kegyelem által lehetünk Isten gyermekeivé, csakis ezen az úton születhetünk újjá, és lehetünk egy új természet részesei. Isten az, aki megajándékoz minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való. Tőle kapjuk azokat az adottságokat, melyek által élhetünk szent és gyümölcsöző életet.

A sorrend tehát nagyon fontos: először Isten munkálkodik bennünk érdemtelenül, aztán Ő munkálkodik általunk.

Ha még nem vagy megajándékozott, – kedves Olvasó -, akkor hívd segítségül Jézus Krisztus nevét, aki érted is életét áldozta a kereszten! Ha pedig isteni természet részeseivé lettünk már, akkor fel kell fedeznünk azokat az ajándékokat, tálentumokat, amelyeket az Úr nálunk helyezett el, aztán meg kell tanulnunk ezeket használni az Ő dicsőségére.