„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Mt 22,36-40
A Bibliából szeretem, azokat a részeket olvasni ahol Jézus példázatokat mond, vagy az ellenséges kérdésekre válaszol. Az előző szakaszt olvasva, ott az Úr Jézust a farizeusok és a szadduceusok akarták ravasz kérdéssel megfogni.
Most a parancsok rangsora iránti állásfoglalásával kísértették meg. Úgy gondolták, hogy a tanulatlan vándortanító elbukik a vizsgán, és lejáratódik a vezetők vagy a néptömeg előtt. A 613 parancs teljesítése annyira megkötözte az írásokat jól ismerő népet, hogy mindenhol korlátokba ütköztek.
Jézusban azonban emberükre akadtak. Egyértelmű magabiztossággal állította a parancsok élére az Isten iránti szeretetet. Idézte nekik Mózes 5. könyve 6. fejezetének 5. versét. Jézus is ezt vallotta, amikor arra figyelmeztette tanítványait, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak: Istennek és a mammonnak. Szívünk trónján csak a Teremtő Isten ülhet, ott másnak nincs helye. Hasonlóan egész lélekkel kell imádni, mert lelkünk nem állhat egyszerre a Szentlélek és a gonosz lélek irányítása alatt. Az emberiség csak az Isten szeretetével éri el végső célját: az üdvösséget.
Itt is hozzáfűzi a maga álláspontját, melyet nem kérdeztek hallgatói. Vagyis nem hagyja általuk tematizálni gondolkodását, hanem szellemi fölényét tanúsítva szabadon befolyásolja őket. Szembesítve a farizeusokat gyengeségükkel, rámutat a második parancsra: a felebaráti szeretetre. Ismét idéz, most a 3Mózes 19,18-at. Ezzel hangsúlyozza, hogy a felebaráti szeretet mércéje az önszeretet. Ahogy mindenki akarja a jót magának, úgy akarja azt embertársainak is! A jézusi aranyszabály megvalósításával lehetünk igaz emberek.
A két parancs olyan, mint az ember két lába, mellyel szilárdan áll a földön. Nemcsak a mózesi törvény teljessége az Isten és a felebaráti szeretet, hanem a próféták üzenetének csúcsa is. Míg a törvény betűje inkább korlátozza az ember szabadságát, addig a próféták magatartása felszabadít az Istennek tetsző életre. Segítenek a parancsokat pozitívan látni. Ahelyett, hogy azon aggódnánk, amit nem tudunk megtenni, arra figyeljünk, hogy mit tudunk tenni Istenért és felebarátinkért.
Bacsa Vilmos