Amikor már nem lesz szükség reformációra

“Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Fil 1,6

Jézus Krisztus már akkor elkezdte bennünk a jó munkát, mikor még nem is ismertük Őt. Ő keresett bennünket, Ő vonzott magához, Ő volt, aki felismertette velünk bűnös állapotunkat, és Ő volt, aki újonnan szült bennünket élő reménységre. Ez a munka azonban nem fejeződött be megtérésünkkel, bemerítkezésünkkel, életünk végéig növekednünk kell ismeretben, szeretetben, alázatban, szentségben. Érdekes Pál gondolatmenete a Filippi levélben, azt írja, úgy vagyunk tökéletesek, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy még nem értünk célba, még szükségünk van változásra, fejlődésre, tisztulásra, harcra (Fil 3,12-15).

József Attila írja a XIX. század költői című versében: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!” Mi, XXI. század keresztényei pedig ezt mondhatjuk: ha majd véget ér ez a bűnös világkorszak, és visszatér a világ Megváltója, amikor kivettetik a gonosz a világból, és mindenki megítéltetett Isten trónusa előtt, akkor mondhatjuk, hogy megállhatunk, mert itt van már a Kánaán! És addig? Itt együtt mondhatjuk kiváló költőnkkel: „addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell.”

Idézetek:

Sokan el sem hiszik, mennyi mindent elérhetünk azzal, ha egy-egy kudarc után újra és újra nekifutunk a célnak. (Nick Vujicic)

Döntést kellett hoznom, hogy mérges legyek- e Istenre azért, amim nincs, vagy hálás legyek azért, amim van. (Nick Vujicic)