Várakozás – Adventre – Várva

Az emberes hónapokban léptünk, de már az elsőnek lassan vége is. Lelkedben hogyan készülsz az adventra?

Vásárlási lista összeállításával
már megkezdted a vásárlásokat
vagy a lelked lecsendesítésére készülődsz
találkozni, szeretnél az élő Istennel

Te melyik lehetőséggel élsz?

Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk. De nincs még egy olyan ünnep a nyugati kultúrában, amellyel kapcsolatban ekkora reklám-zuhatag zúdulna az emberekre, mint a szeretet ünnepe és az azt megelőző négy hét, az advent.

Adventus Domini – az Úr eljövetele sokak számára ismerősen cseng: elsősorban azok számára, akiknek advent és a karácsony ünneplése nemcsak hagyomány, hanem lelki, hitbéli tartalommal is bír. A várakozás és a szeretet, e két szó, melyről az advent és a karácsony eredetileg szól, feltételez egy olyan emberi erényt, amely mindkét szó alapfeltétele is egyben: ez pedig a türelem és az abból fakadó megértés.

 „Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” 1Sám 16,7b

Nagyon fontos figyelnünk a halk szóra: – Vigyázz magadra, csendesedj el! – Eljut hozzánk a hang? Azonban van, amiről mi dönthetünk és hallgathatunk a tanácsra: – Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre! Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban! –

„Jöjj népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!” –

csendül fel az ádventi időszak nyitányán évről-évre a jól ismert ősi himnusz, és felragyog az első, majd vasárnapról-vasárnapra eggyel több, végül négy gyertya az ádventi koszorún.

Ő az a reménysugár, aki ígéretként, már az Ószövetség népének az életében, annak minden mélységében, sötétségében pislákolt. Ő az a reménysugár, akit Betlehem egei alatt, mint jászolban fekvő kisdedet szemlélve, fényesség ragyogott fel a pásztorok és a napkeleti bölcsek szívében.

Pilinszky János szerint: „ádvent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Ősi énekeink, imádságaink, a Szentírás igéi, az ádventi koszorú gyertyáinak a fénye állítsanak meg mindannyiunkat a rohanó időben és tanítsanak meg vágyakozni a hozzánk érkezett, érkező és egykor újra megjelenő Úr után. Addig kiáltsunk, míg tart a kegyelem ideje: Jöjj, Uram Jézus.

Bacsa Vilmos