“Érted is, amit olvasol?” 3. rész

“Érted is, amit olvasol?” 3. rész

Nehéznek, de mégis gyönyörűnek tartom a Jób könyvét. Környezetemben több kedves ismerősöm került hason szituációba, súlyos gyógy-itathatatlan betegségben szenvednek. Jób még nem ismerhette Jézus Krisztust, a mi urunkat, de az Ő Istenképe olyan erős volt, mely átsegítette a nehézségeken.

Nagyon elgondolkoztatott én ilyen esetben hogyan viselkednék, tűrném-e a szenvedést, Isten hitem töretlen maradna-e?

Jób könyve évszázadokkal ezelőtt íródott, mégis hasonló módon éri meg a mai ember is veszteség feldolgozását.

Első a harag a 6-7 fejezetben azután elönti a düh.

„ mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és isten rettentései sorban elérnek engem” Jób 6,4

„Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené isten reménységemet” halál utáni vágy.

Jób haragszik Istenre 4-27;29-30

Rabszolgának érzi magát Isten zsarnoki uralma alatt, s arra vágyik, könnyítsen sorsán.

„Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel” Jób 7,11

Második szakasz Jóbot létségbe ejti Isten hatalmas volta Jób 9-10

„ hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szembe „ Jób 9,2

„ Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre” Jób9,11

Jób haragja átadta a helyét a reménytelenség érzésének.
„ ha úgyis a bűnösök  közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan” Jób 9,29

Harmadik szakasz: Félelem Isten távolságától és isten jelenlététől Jób 12-14 szakasz

„ Az Ő kezében van minden élőnek a léte, és a minden emberi testnek adott lélek”

Jób tisztában van vele, hogy nem teljesen bűntelen, de azt is tudja semmi olyat sem követett el, amivel kiérdemelte volna az őt ért szenvedéseket.

„ vedd le rólam kezed-, ne rémíts, és ne ijessz meg” Jón 13,21

„ Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek” Jób 13,24

Így imádkozik, tele van félelmekkel, és paranoiás is. Jób az emberi mulandósága felett siránkozik. Jób a kétségek sötét vermében gyötrődik, és a depresszió fekete felhőként kezdi beárnyékolni fölötte az eget.

„Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja” Jób14,22

Negyedik szakasz: Jób egyre inkább hisz az igazságszolgáltatásban.

Dilemmája megint ártatlanságból fakad. A 14 fejezetben találkoztunk a feltámadás halvány reményével. Jób bízik abban hogy, Isten egy napon igazságot fog neki szolgálni.

„ Most is van tanúm a mennyben, akik mellettem bizonyít a magasságban” Jób 16,19

Ami barátait illeti, az Ő segítségükről valóban maximálisan lemondott.

Ötödik szakasz: Él a Megváltó

Hite azonban kétségbeesett és a földig lesújtott állapotában vesz lendületet. Jób 19,23-27

Mire is tanít Jób könyve, ha teológiailag igaza is volt a három barátnak, de rámutat, egy mély depressziós ember felé hogyan közeledjünk.

Isten felhasználja a fájdalmadat, hogy másoknak segíts. Ezt megváltó fájdalomnak hívják, és ez a legjobb és legmélyebb mód arra, hogy felhasználja az ember a megélt szenvedést. Isten nem akarja, hogy hiábavaló legyen egy sérülés. „Isten minden bajunkban megvigasztal, hogy mi is megvigasztaljunk másokat. Amikor ők nehézségben vannak, képesek leszünk ugyanazt a vigasztalást adni, amit Isten adott nekünk.” (2Kor 1:4)

A gondolataimat János evangéliuma 5,17-24 gondolatával szeretném befejezni. Az itteni földi életünkön túl van egy magasabb élet a mennyei Atyánál ahol megszűnik a földi fajdalom harc,  Jézus Krisztus utat készített nekünk az Atyai házba.

A gyülekezet betegei erősítenek meg engem, hogy csak Jézusban még fájdalom által csak benne lehet élni.

Bacsa Vilmos

Ugrás fel