Jézus Krisztus szenvedett és meghalt, hogy magára vegye Isten haragját
„Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején…” (Róma 3,25)
Ha Isten nem lenne igazságos, nem lenne követelmény, hogy Fia szenvedjen és meghaljon. Ha Isten nem lenne szerető, nem lenne meg a készség Fiában, hogy szenvedjen és meghaljon. Isten azonban igazságos és szerető Isten is, ezért az Ő szeretete kész rá, hogy eleget tegyen igazságossága követelésének.
Isten törvénye azt kívánja, hogy „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” Mi azonban mást jobban szeretünk. Ez bűn. Isten lebecsülése azáltal, hogy más dolgokat jobban szeretünk, mint Őt és ezeknek előnyt biztosítva cselekszünk. A Biblia ezért mondja: „Mindenki vétkezett és híjával van Isten dicsőségének”. Azt dicsőítjük amiben leginkább kedvünket leljük, és ez nem Isten.
A bűn nem kicsi, mert nem egy kis személy ellen követjük el. Egy sértés komolysága annak méltóságával együtt emelkedik, aki ellen elkövették. A világmindenség Alkotója határtalan tiszteletre, bámulatra és hűségre érdemes. Ezért az iránta való szeretet elmulasztása nem jelentéktelen apróság, hanem hitszegés. Megsérti Istent és tönkreteszi az ember boldogságát.
Isten igazságos, ezért nem söpri a világmindenség szőnyege alá ezeket a bűnöket, hanem szent haragot érez velük szemben. Büntetést érdemelnek és ezt nyilvánvalóvá is tette:
„Mert a bűn zsoldja a halál…”
Szent átok sújt minden bűnt. A büntetés elmaradása nem lenne igazságos. Isten lealacsonyítása helyesléssel találkozna és egy hazugság uralma a valóság legmélyéig hatolna.
Isten haragja jogos, melyet Ő kiárasztott és nem vont vissza. De Isten szeretete nem marad meg az átoknál, nem nyugszik bele abba, hogy haragját megmutassa, bármilyen szent is az. Ezért elküldi saját Fiát, hogy magára vegye haragját és viselje az átkot mindazokért, akik bíznak benne. „Krisztus megváltott minket a bűn átkától, úgy hogy átokká lett értünk.” Ezt jelenti az engesztelő áldozat, Isten haragjának egy helyettes általi megszüntetését. A helyettest maga Isten biztosítja és ez a helyettes Jézus Krisztus.
Ne tegyük azt, hogy nem vesszük komolyan Istent vagy semmibe vesszük szeretetét! Mindaddig nem fogunk tisztelettel tekinteni Isten szeretetére, amíg figyelembe nem vesszük bűneink komolyságát és Isten ellenünk érzett haragjának igazságosságát. De amikor ráébredünk érdemtelenségünkre, feltekinthetünk Jézus Krisztus szenvedésére és halálára, és ezt mondhatjuk:
„Ez a szeretet és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket és elküldte fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4,10)
(részlet John Piper, Jézus Krisztus szenvedése és váltsághalála, Evangéliumi Kiadó, 2004.)