Tanulhatunk Giovanni di Pietro Bernardone (Francesco)a-tól a 21 században

Mikor az írás érlelődőt bennem nem gondoltam, hogy a délelőtti és a délutáni Istentiszteleten is szóba kerül Ferenc. A Szentlélek munkája csodás rámutat, arra merjünk visszatekinteni a múlt jeles embereire.

Kivolt Ő Giovanni– azaz Ferenc–mai szóhasználattal, aranyifjú, aki élte a fényűző életét.
a 13 század konditerme a hadijátékok, és a hercegségek városok közötti csaták voltak.
Szülei jómódú voltak, akik igyekeztek megadni Ferencnek mindent. A mulatozás mellett tanult, több nyelven beszélt folyékonyan, élte az ifjú nemesek életét.

1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után tért haza. 1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza Assisibe.

A fogság alatt sokat gondolkozott kereste, a választ az életére. Észrevette a társadalmi igazságtalanságokat, a vagyon csak egy pillanatnyi illúzió, gyorsan el is lehet veszíteni.
A pénzé tett természeti kincsek pazarló életmód, nem segít a betegségen és a nélkülözésben. Az egyház tanítása és a papok élete milyen ellenmondásban vannak. Ez indította el egy új élet felé.
Ferenc az első környezet védő volt, ami abban az időben igen meglepő. Korán felismerte, hogy a természetet nem lehet korlátlanul kizsákmányolni. Ma ugyanúgy árokba vagy erdőkbe hordjuk szemetünket, gondoljuk egy kicsi szemét elmegy. A ma megszerzett gazdaságunkért gyermekeink unokáink fognak fizetni. Már érzékelhetjük a természetben ütött sebek, mennyire kihatnak a ma élő emberek minden napjaira.

Keresztényként, mi hisszük a Bibliában leírtakat, de a Biblia teremtés történetét nem hívő emberek is ismerik, nekik és nekünk is érdemes mélyebben elgondolkozni az alábbi Biblia versen.

„Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.” 1 Móz 1,29-30

Nagyon sokat gondolkoztam mit jelent nekem ez az ige vers, ha ajándékba kapunk barátainktól valamit vigyázunk rá? Vagy nem? A teremtett világot magától Istentől kaptuk megőrzésére, mennyire jobban kellene, vigyáznunk rá. Az Úr visszajövetelig nem tudjuk mennyi idő múlva lesz, de az isten szavát gyermekeink, unokáink is olvasni fogják, mit fognak mondani, „ezt teremtette Isten”?

Ferenc igazi misszionárius munkát végzet, híve volt a másik fél meghallgatásának. A másikban nem ellenséget, nem legyőzni való embert látott. Így tudta kivívni Melek-el-Kamel szultán tiszteletét. Ferencben meglátta az igazi keresztényemberi értéket. Ezért a szultán megengedte neki a prédikálást, az iszlám világban. Ferenc – talán tudattalanul – alighanem el is ismerte számára ennek a lelkiismereti szabadságnak és lelkiismereti döntésnek a jogát. Ferenc a párbeszéd híve volt, figyelt és hallgatott. De jó lenne a mai világban, ha a felekezetek egymásra figyelnének, egymást meghallgatva, tudnának képmutatás nélkül élni. Az ökumenikus imahét után is Isten gyermekei szerint élni és dolgozni. Milyen jó volna a másképp gondolkozót nem ellenfélnek tekinteni, akit meg kell semmisíteni. Vajon tudunk-e úgy élni.

Vajon nekem és nekünk lenne erre erőnk Isten igéjét terjeszteni, csak szűkebb környezetben; pl.. család, baráti kör, esetleg városunkban? Vagy csak az imaház, templom falai között merünk bizonyságot tenni Istenről, meg látszik rajtunk Jézus átalakító munkája?

A 13 századi Assi (Szent) Ferencz. mondása „Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.” mai korban tán aktuálisabb, mint az Ő korában.
Igen Ferenc, akit Jézus Krisztus átformált a mai 21 századnak is tud példát mutatni, tanulhatunk tőle mi is.

Ferenc egy kedves mondatával szeretném le zárni gondolatomat, szeretném ha Uram a megváltó az én életemet is úgy tudná átalakítani.

„Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.”

Bacsa Vilmos