Utam

Öt évvel ezelőtt november 15-e ugyanúgy vasárnapra eset, mint most. Akkor 5-en álltunk kint fehérruhában.

Szilvia – párja Sergio Janbroers, Bujdosó Károly, Enyedi Ferenc és Én.
A bemerítő medencében nálam az alábbi ige hangzott el 1 Thessz 1,5

„Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal”

A korban előrehaladva kezd magában számadást végezni, visszatekinteni. Az ebédutáni sétát a csendes erdőben szemlélődéssel és visszatekintésre szoktam kihasználni. Mikor a zajok megszűnnek a belső hang is jobban hallatszik.

Édesanyám református édesapám katolikus volt nővéremet a katolikus hit szerint nevelték és a református hitben lettem nevelve. De a nagy ünnepek alkalmával, mint a húsvét vagy a karácsony mind két Istentiszteleten részt vettünk. 1964-ben konfirmálta Békésen nagytatám nevén (ő ott volt presbiter) mert édesapám hívatása miatt Gyulán nem tehettem meg.

A gimnáziumi időszak alatt sok hatás ért így fokozatosan távolodtam a hittől. Isten a 70-es években meg talált újra kezdet magához hívni. Barátomon keresztül ismerkedtem meg „Bokor” közösséggel, aminek vezetője Bulányi György a piarista rend tagja volt.

Bulányi a pártállami diktatúra és üldözés ellenére is újra kezdett kisközösségeket gyűjteni. Az általa vezetett (“egybeszeretett”), a jézusi üzenet lényegét kereső és azt megvalósítani akaró bázisközösségek eszmeiségét meghatározta a jézusi örökség istenképe. Ez a közösség a hivatalos katolikus közösségben is tiltva volt. Ott ismerkedtem meg egy másik mozgalommal a Fokoláre mozgalom ami Jugoszláviából terjed át Magyarországra. A mozgalom 1943-ban alapították Olaszországba. Legfőbb vonása, hogy alapvetően közösségi. Különös hangsúlyt fektet a párbeszéd minden formájára, és bár evangéliumi értékeken alapul, nem hanyagolja el, sőt, felhívja a figyelmet a más vallásokban és más kultúrákban fellelhető hasonló értékekre is. Úgy gondolom mindkét mozgalom módszereiből a mai korba is lehetne adaptálni.

Fiatalon házasodtam meg és az első gyermek is hamar megérkezett. A feleségem nem volt hívő, így a feszültség kettőnk között egyre nőt. Így feladtam az Istennel járást.

Az ébredés a vállasom után kezdődöd. Újra keresésbe fogtam, kerestem azt a közösséget ahol újból otthonra lelhetek. Egy kedves barátom elvitt Unitárius Istentiszteletre. Oda kezdtem járni, de valami hiányzik és az Jézus volt, akit ők csak egy olyan prófétának tekintenek, akinek a tanítását érdemes követni.

Ha a szívben megfogalmazódik, a vágy a Szentlélek utat talál hozzá.
Édesanyám Bibliáját kezdtem forgatni onnan eset ki egy igés kártya.

„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és erős lelket újítsd meg bennem” Zsolt 51,12

Ez az ige volt amely kezdet munkálkodni bennem. Vissza a gyökerekhez így találtam vissza a református egyházba, ahol megerősítő konformáción vettem részt és újból kezdtem istentiszteletre járni.

Közben megismerkedtem a mostani a feleségemmel aki baptista vallású volt és ő is abban az időben talált vissza Jézus Krisztushoz.

Én délelőtt a református istentiszteletre jártam, délután elkísértem az Imaházba. Ahol egy baráti közösségre leltem. Az előkésztőre kezdtem járni, de mikor annak vége volt az utolsó pillanatban meggondoltam magam, úgy éreztem elárulom a hitemet, ha átkeresztelkedek.

2015-ben a feleségemmel részvettünk Tahiban egy Önkéntes képző táborban. Hóseas próféta a 2, 16 igében így fogalmaz

„Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek”

Tahi számomra egy olyan puszta volt ahol az élő folyóvíz hömpölygőt. Ahogy a zsoltáros írja a 27,11-ben „uram taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen.”

Ott értettem, meg hogy nem a felekezet fontos, hanem Jézus Krisztus aki a Golgotán az életét adta, hogy aki hisz benne örökélete legyen.

Tahiból hazafelé mondtam feleségemnek, hogy most már készen állok a bemerítésre.

Így jött el az a nap mikor végleg megtaláltam Jézust. Ez az út igen kacskaringósra sikerült, voltak magába visszakanyarodó szakaszok, egyenesek, zsákutcák, mélyszakadékokkal tarkítva.

„ Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat ismered lelkem szorongásait” Zsolt 31,8

Bacsa Vilmos