Lukács 10,25-35

„ Ekkor felállt egy törvénytanító, és hogy Jézust próbára tegye, ezt kérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?” Mire Jézus megkérdezte: „Mi van megírva a törvényben? Mit olvasol ott?” A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd embertársadat, mint magadat!” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Jól válaszoltál. Tedd ezt, és élni fogsz!” A törvénytanító azonban igazolni akarta önmagát, és megkérdezte: „De hát ki az én embertársam?” Jézus így válaszolt: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba tartott. Útközben rablók kezére került. Azok levetkőztették, megverték, majd otthagyták őt félholtan. Arra ment egy pap. Amikor meglátta az összevert embert, átment az út másik oldalára, és elment mellette. Később egy lévita közeledett ugyanazon az úton. Amikor meglátta a megvert embert, ő is átment az út másik oldalára, és elment. Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte őket. Ezután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba és ott ápolta. Másnap elővett két ezüstpénzt. Odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Gondoskodj róla, és amit ezen kívül költesz rá, megfizetem, amikor visszajövök.”