Beszámoló
A táborba a következő gyülekezetekből, településekről érkeztek gyerekek: Békés, Köröstarcsa, Gyula, Méhkerék, Magyarbánhegyes, Kétegyháza, Békéscsaba
Két autóbusszal és öt személygépkocsival indultunk el Gyuláról és Békésről Tahiba, hogy egy nagyszerű és áldásos hetet töltsünk el. A táborban 69 gyermek és összesen 40 tini segítő, tanító és felnőtt vett részt. Örömmel tapasztaltuk, hogy az idén sokan, mint család vehettek részt a héten (6 család). A szülők segítőként, vagy tanítóként végeztek köztünk szolgálatot.
A hét témája a kapcsolataink voltak. A tanításokhoz a Dániel könyvét vettük alapul.
Tanított történetek:
– Izráel népe Babilonban (történeti alapok)
– Dániel nem szennyezi be magát a király eledelével
– Dániel megfejti a király álmát (a szobor)
– Dániel az oroszlánok vermében
– Dániel barátai nem borulnak le az aranyszobor előtt
Központi gondolatok:
– kapcsolat a szülőkkel
– kapcsolat a barátokkal
– kapcsolat az idegenekkel
– kapcsolat a vezetőkkel és társaiddal
– kapcsolat az ellenséggel
A délelőtti bibliai történetek mellett a gyerekek este, a fiatalok által írt és előadott jeleneteket láthatták, amik tartalmában elmélyítették az igei mondanivalót. Rendkívül jól felkészültek a történetek előadói, és élvezetessé tették valamennyiünk számára az estét.
Az idén is részt vehettek a gyerekek a „láthatatlan színház”-ban, melyet a fiatalok vezettek. Nagy volt az érdeklődés a program iránt. A színház után alkalmunk nyílt beszélgetni a résztvevő gyerekekkel egyesével is, így meg tudtak nyílni, el tudták mondani mi van bennük és sokakban elősegítette a döntést is ez a tapasztalat, beszélgetés.
A délelőttökben csoportbeszélgetések zajlottak, délután fakultatív programként lehetett választani a kézműves foglalkozás, túrázás és sportolás között. A szerdai napot nem a táborban töltöttük, hanem a Seholsziget Élményparkban Nőtincsen, Vác közelében. Rendkívül nagy élmény volt gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Amit kipróbálhattunk: erdei tanösvény, három korosztályos játszótér, labirintus, állatsimogató, kemencében sült ebéd.
Nagy kihívás volt számunkra, hogy az idén az uzsonnát és vacsorát önellátóan szerveztük meg a költségek további csökkentése miatt, ami a felnőttek részére jelentős többletmunkát jelentett. Pénteken az ebédet is mi főztük bográcsban, ami szintén nagyon jó hangulatot adott annak a napnak.
Az esti programokat kiegészítették:
– „retro” fényképnézegetés (régi tahis képek összegyűjtése és levetítése a gyerekeknek: 60`-as, 70`-es, 80`-as, 90`-es évekből)
– Ki mit tud?
– „Biblia szeretlek” vetélkedő
– Csoportjelenetek előadása Dániel történeteiből
Az esti alkalmak során a gyermekek egyszerűen, tisztán, a maguk nyelvén hallhatták az evangéliumot Hajnal Zoltán és Péter István lelkipásztor testvérek tolmácsolásában. A gyerekek a hét minden napján megkereshették tanítójukat, ha beszélgetni szerettek volna, azonban a konkrét döntésre hívás péntek este történt meg. Sajnos pontos számadatunk nincs, de legalább 15-20 gyermek döntött akkor este. Tábortűz mellett folytattuk az együttlétet énekléssel. Jó volt látni a gyerekek imádkozó csoportját, mely létszámában igen nagy volt.
Tanítóként egész héten reggel és este imaközösségben lehettünk együtt közbenjárva a gyermekekért, melynek áldásait péntek este meg is tapasztalhattuk.
Egész héten érezhettük, hogy az Úr velünk van és megáldja együttlétünket. Feladatunk a héttel nem ért véget, sőt talán most kezdődik, mert szeretnénk azokkal a gyerekekkel hétről-hétre rendszeresen foglalkozni, akik döntöttek Tahiban, segítve őket a tanítványság útján növekedni, tovább haladni.
Végül, de nem utolsó sorban, Isten iránti hálával köszönjük szépen a Kerület, a Vasárnap Iskolai Bizottság, a gyülekezetek és minden adományozó támogatását.
Néhány bizonyságtétel a gyerekek részéről:
„Tavaly már voltam Tahiban ezért nagyjából tudtam, hogy milyen lesz. Reméltem, hogy lesz valami olyan dolog az áhítatokban/csoportfoglalkozáson ami nagyon megfog (nyilván hittel kapcsolatos dolog) de nem is gondoltam volna azt hogy én ott fogok megtérni. Szóval én azt kaptam hogy most már Isten gyermeke vagyok.”
„Én ebben az évben voltam először Tahiban, de úgy gondolom, hogy jó döntés volt elmenni. Ott voltam elsőnek láthatatlan színházban, és nem gondoltam volna, hogy utána meg fogok térni. Én azt kaptam ettől a csodálatos héttől, hogy most már örökre Jézushoz tartozom.”
„A Tahi számomra tavaly is meg most is nagyon jó volt. A péntek este volt a legklasszabb. Megtudtam, hogy most már több Testvérem van. Nagyon örülök, hogy Isten megbocsátotta a bűneimet, és hogy örökre a szívemben fog élni.”
„Ebben az évben tahiba szerettem volna közelebb kerülni Istenhez akármennyire csak lehet de nem gondoltam volna arra hogy annyira közel leszek hogy már jobban nem is lehet. Ennek így kellett történnie, ez a különleges hét meg lett tervezve. A mennyben élők és én is vártam ezt a napot. Nagyon örülök, hogy ez bekövetkezett és tudom, mi a helyes és hogy egyetlen jó út van az örök boldogsághoz.”
„Én nagyon vártam tahit, de nem gondoltam volna azt, hogy ilyen jó lesz. Nagyon jók voltak a csoportfoglalkozások, a kirándulások, de leginkább a péntek este. Jó volt meglátni Jézus szeretetét és azt hogy vár rám… Mert nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket! (János 15,16)”
„Nagyon jó volt a tahi tábor, mert jó kapcsolatokat tudtunk teremteni. Barátságot kötöttem Lacival és Ábellel. Este mikor bevonultunk a barakkjainkba az éneklés után, jó volt, hogy a szobatársainkkal tudtunk viccelődni. A változatos programok nagyon tetszettek. A” Ki-mit- tud?”, nahát az bomba jó volt. Jó nagyokat nevettünk a barátaimmal. A legjobban azon nevettünk, amikor a lányok eljátszották Dórát. A „Sehol sziget” is óriási élmény volt számomra. Az tetszett a legjobban, amikor abban az émelyítő hagymában pörögtünk. Az utolsó este a tábortűz mellett telt. Sok társammal együtt én is megtértem. A megtérés azért volt fontos, mert én szerettem volna Istennek átadni a lelkemet. Jövőre is el szeretnék menni.”
„Pénteken a barátnőimmel próbáltuk kiélvezni az utolsó napot, amelyiken még ott leszünk egész nap Tahiban. Végül is sikerült! Este az alkalom után a táborvezető hívta azokat, akik úgy érzik hogy átadták az életüket Istennek. Az elején nem mentek, de aztán kiment 5 gyerek, akik elkezdtek bizonyságot tenni. Ezek a bizonyságtételek nagyon megérintettek engem. Ezután tovább hívta a táborvezető a gyerekeket…. Ismét nem ment ki senki. Aztán mondott egy igeverset, a Máté 10:33, „Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én Mennyei Atyám előtt. A táborvezető tovább várt és kiment egy fiú…. aztán egyre többen mentek, végül tele volt a színpad! Bizonytalan voltam még a megtéréssel kapcsolatban, ezért én nem mertem kimenni. Beszélt a táborvezető és egyszer csak elkezdtem sírni. Végül imádkozott a táborvezető és énekeltünk. Nem bírtam énekelni a sírástól. Ezután a fiatalok jelenete következett, majd a tábor fénypontja, a tábortűz! Még mindig csak a sírás és sírás… Anya átölelt. Azután Péter István bácsival leültünk tízen, tizenöten és imádkoztunk. Imádkoztunk azért, hogy Isten vegye el a bűneinket és költözzön a szívünkbe! Akkor ott döntöttem! Döntöttem, hogy a jó utat választom! Megtértem!
Azután mindannyian összeölelkeztünk tízen, tizenöten, meg mindenki mással akik ott voltak: családtagok, ismerősök, barátok…. Ezek után új érzés fogott el: a boldogság és felszabadultság érzése. Utána sétáltunk a barátnőimmel. Sőt, nem is a barátnőimmel, a testvéreimmel!
Életem legjobb estéje!”
