Gyülekezeti kirándulás, IC Ponor – 2016. július 7-10.

Ic Ponor 2016 07 07 10 245Ez év tavaszán is szóba került, a már hagyományosnak tekinthető gyülekezeti kirándulás. Az előzetes jelentkezés felmérésnél hamar kiderült, hogy az előző években igénybe vett Bondorasszói tábort kinőttük. Így esett a választás az IC Ponor táborra. Nem kevés szervezéssel és egyeztetéssel sikerült az egész táborhelyet lefoglalni a gyülekezet számára. Ezután már csak az volt az izgalmas, hogy lesz-e annyi jelentkező, hogy megtöltsük az egész tábort.

Ilyen előzmények után indult el a gyülekezet 2016. 07. 07-én 83 fővel, 18 autóval IC Ponorra. Tóth Ferenc testvérünk részletes útitervvel látta el a sofőröket, mégis támadt némi tanácstalanság, amikor a GPS azt mutatta, hogy már lementünk a térképről. Végül csak megtaláltuk a tábort gyönyörű fenyőerdő ölelésében.

A kirándulás kétféle nehézségi fokra volt tervezve. Akik meg akarták mérni erejüket, elmehettek egy 10 órás túrára, míg a kevésbé edzettek (gyermekek, idősebbek) egy gyönyörű vízesést nézhettünk meg. Nem utolsósorban a tábor környezetében is felejthetetlen sétákat lehetett tenni. Egyik testvérnőnk szakismeretének köszönhetően, már az első délután felfedezte, hogy nagyon finom gombát lehet találni az erdőben. A gombaszedés, mint valami vírus „fertőzte” meg a társaságot. A gyűjtött gombát minden este el is fogyasztottuk.

Természetesen a kirándulásunk nem csak a testünk felüdítésére szolgált, hanem jelentős lelki feltöltődésre is volt alkalmunk. A tábor mottója: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt (Róm 12,8)

A lelki alkalmak témája a keresztény jellem, illetve annak kiformálódása. A témát József történetén keresztül jártuk körbe, az alábbi gondolatok mentén: (1Móz. 37-50)

Vajon mi volt Isten tervének az igazi célja? Miért volt szükség ennyi nehézséget végigélni? Hogyan vált mégis József alkalmassá a nagy feladatra? Miért volt ilyen nehéz eljutni a megbocsátásig? Vesztesek-e a “rossz” testvérek és kinek a dolga igazságot szolgáltatni?

 

Két alkalommal lehetőségünk volt kis csoportos beszélgetésen tovább gondolni: A mi személyes sorsunkban vajon mi Isten igazi célja? Miért enged meg gyakran nehézségeket? Hogyan tudunk a kísértésekben, próbákban megállni? Van-e valamilyen saját “küldetésünk” az életben és hogyan tudjuk azt betölteni?

A történet tanulságai segítettek bennünket abban, hogy rájöjjünk, szükségünk van arra, hogy Isten formáljon bennünket, és valóra váltsa az Ő álmát: „hogy legyetek mennyei Atyátoknak gyermekei “ (Mt 5,45a)

 

Jó volt megtapasztalni, Istenünk jelenlétét a tábori környezetben is, és nem utolsó sorban jó volt megtapasztalni a testvéri közösség örömét.

Bacsáné Hajnal Ibolya