“Érted is, amit olvasol?” 2. rész

Elifáz Bildád Cófár szemszögéből

Jób három barátja meghallotta az őt ért szerencsétlenséget. Megbeszélték, hogy meglátogatják, részvétüket fejezik ki és vigasztalják Jóbot. A témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár eljöttek hozzá. Már messziről meglátták, de alig ismerték meg. A betegség szinte felismerhetetlenül megváltoztatta testét. Ez volna az előkelő Jób? Ó, milyen döbbenetes látvány! Hangosan sírtak és gyászuk jeléül megszaggatták köntösüket. Port markoltak föl, és a fejükre szórták

Azután melléje ültek, de nem beszéltek, mert látták, hogy milyen nagy Jób fájdalma. Hét nap és hét éjjel ültek így mellette.

Miként próbál meg három jó szándékú barát egy depressziós személy felé szolgálni. Szükség szerű-e hogy a három jó barát melléfogjon?

Először arra gondoltam, hogy a három jó barátot külön-külön elemzem, végül úgy döntöttem, összegzem őket, mint is jelentenek az Ő gondolatai.

Elifáz logikusan gondolkodik, aki viszont saját magyarázatait előbbre tartja az élő Istenbe vetett hiténél.

Bildád csípős nyelvű és szűklátókörű prédikátor, aki inkább kész beszélni, mint hallgatni.

Cófár arrogáns lelki gondozó, akinek a viselkedésére indulatosság és utasítgatás a jellemző.

A három barát mindegyikének igaza van részben. Annak az álláspontnak kelnek a védelmére, miszerint a világegyetemet nem pusztán a mindenható, hanem igazságos a jóságos Isten kormányozza. A három barát talán úgy véli, hogy Jób túl nagy szerepet tulajdonít érzéseinek. A hit számit nem az érzések.

Elifáz tapasztalatai alapján bizonygatja Isten transzcendens szentségét, Bildád ortodoxtanítással támasztja alá, Cófár Isten kikutathatatlan és mindentudó bölcsességéről beszél.

Jób három barátja mind másképpen gondolkozik Istenről. Példájuk figyelmeztet arra, hogy Isten igazságát hirdetni, és igaz állításokat helytelen módon, erőszakosan hangoztatni nem egy és ugyanaz.

Az Úr a könyv végén azt mondja nekik „Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” (Jób 42,7)

A három barát gyakorlatilag folytatta a sátáni támadást Jób ellen.

Hol rontották el ? Jób válaszaiban találunk erre utalást.

„Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok.”(Jób 6,15)

„Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.” (Jób 6,21)

„Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?” (Jób12,3)

Mit is mond nekünk ez a könyv – Jób bár nem érti az istennel való kapcsolatát, küzd érte.

Milyen hibába ne essünk? ? A három barát pusztán a hitből fakadó erkölcsi tanok rendszerét
képviselte, amellyel, az Istennel való élő kapcsolattól igen távol áll.

Gondolataimat ezzel a gondolattal zárom:

„ –Adj nekem egy lámpást, hogy bátran indulhassak el az ismeretlenbe!
Erre ő így felelt:
– Lépj ki a sötétségbe, és tedd a kezed Isten kezébe! Jobb lesz ez
neked bármely lámpásnál, és biztonságosabb az ismert utaknál”

Minnie Louse Haskins a Deszert mű bevezetéséből származik.

Tudjuk-e Isten kezébe tenni a kezünket ?

Bacsa Vilmos