Isten katonája voltam

A járványügyi veszélyhelyzetben ki így ki úgy segít. Sallai András, gyülekezetünk tagja egy fontos szolgálatban vett részt három héten keresztül. 

Szeretnék rövid beszámolót adni arról hogy most milyen szolgálatban vagyok. Ebben a nehéz időszakban mindenki igyekszik valahogy segíteni embertarsain. Én a katonai szolgálatot választottam. Feladatunk volt a békésmegyei idős otthonok fertőtlenítése.

Ezen időszak alatt rendkívül sok jó és kevésbé jó élmény ért. Idős otthonokban és szeretetotthonokban is dolgoztunk.

Mindenhol nagy szeretettel fogadtak és felemelő érzés volt azt a tiszteletet és megbecsülést átélni amiben részesítettek minket.

Kemény munka ez ahol a bajtársiasság a kölcsönös tisztelet fegyelem elszántság hazaszeretet a fő ismérv.

Az otthonokban a fertőtlenítés a vegyvédelmi felszerelés és a gazálarc állandó viselésén kívül nagy terhet jelentett az elmúlás az egy szobára szűkűlő életek látványa. A sok kép férjekről feleségekről, gyermekekről, unokakról régi életesemények képekben vagy akár a hátrahagyott személyes tárgyak szobáról szobára. Több kápolnát is fertőtlenítettem és ahogy padról padra haladtam abban reménykedtem hogy sokan találták meg ott kapcsolatukat Istennel. Egyik szeretetotthonban munkánk végeztével arra kért a tiszteletes hogy maradjunk mert készültek nekünk énekkel az idősek. Csodálatos élmény ahol hívőt és nem hívőt is megérintett az esemény.

A hálas tekintetek mélyen meghatottak és feledtettek minden nehézséget. A családom nagyon hiányzik de úgy éreztem mennem kell mert ez lett feladatomul rendelve. Minden nap úgy hajtottam le a fejem a laktanyában hogy azt éreztem “ma Isten katonája voltam”.

Sallai András