Az Úr nagyságának hirdetése

Tudományos szemléletünk rávilágított univerzumunk nagyságára. Állítólag 125 milliárd galaxis létezik a világegyetemben, melynek csupán egyike a mi Tejútrendszerünk, melynek 200 milliárd csillagának egyike a mi Napunk.

Felfoghatatlan a világegyetem mérete, szinte leírhatatlan: 227 milliárdszor egybillió kilométer. Ha csak ezeket a tényeket látjuk, akkor is eláll a szavunk, és térdre kényszerülünk az előtt az Isten előtt, aki mindezt megalkotta. Az univerzum nagysága mellett az is felfoghatatlan, hogy Istennek gondja van jelentéktelen bolygónkra, sőt minden egyes emberre, élőlényre. Miközben irányítja a hatalmas égitesteket, hogy mindegyik a maga pályáján haladjon, meghallgatja a hívő ember imádságát és válaszol is rá.

Dávid még nem ismerhette a világegyetem méreteit, de mikor Isten gondviselésén elmélkedik (Zsolt 34), akkori dicsőíti az Ő nagyságát. Túllát élethelyzetén, pedig amikor ezt a zsoltárt írta, akkor életének egy válságos időszakában volt. Menekült Saul elől, Gát királya előtt pedig bolondnak tettette magát, ahonnan el is kergették emiatt. Megalázott állapotában sem keseredett el, hanem gyönyörködni tudott Isten nagyságában.

A mi életünk is néha kaotikusnak tűnik, de felismerjük-e Isten hatalmát, s ezáltal békesség tölt-e el bennünket?

„Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmát tükrözi. Az élet úgy, ahogy van, Isten tükre. A legegyszerűbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legösszetettebb rejtvény; amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak. Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden élet forrása Istenben van, s így Isten életének titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerűbb fajtákig.”

(Ole Hallesby)