Nem hívő családban nőttem fel, hárman vagyunk testvérek, három apától. Csonka családban nőttem fel, apa nélkül, így sajnos már 17 évesen anyukám faji megkülönböztetés miatt kirakott egy pillanat alatt az utcára.
A családi hátterem miatt céltalanul éltem az életemet, dolgoztam és lakás béreltem, fenttartottam magamat. Igyekeztem helytállni az életben kisebb nagyobb sikerrel, de mindig sikerült megoldanom azt, hogy ne nélkülözzek semmiben sem.
2010-ben úgy hozta az élet, hogy újra egy nagy lakásban éltünk a testvéreimmel, anyukámmal, mamámmal. Egy hideg estén egy legénybúcsúra több nap után hazatérve fáradtan egy fiatal srác betört a házunkba ahol én már pont aludtam.
Az én ajtómon próbáld bejönni, mire én megébredve kérdőre vontam hogy ő mit keres nálunk, erre ő úgy válaszolt, hogy félre hajolva egyszer belehasított egy borotvaéles, 40 cm-es hentesbárddal a tarkómba, ahol egy kis dulakodás után eszméletemet vesztettem.
Picit arrébb az ágyamon tértem magamhoz,ahol én alul ő rajtam térdelve még kétszer belehasított a fejembe. Rögtön látomásom volt, egy angyal jelent meg előttem plusz egy olyan fehér fényes jelenség, amit leírni nem is lehet sehogy sem. Isten jelenlétét éreztem!
Testvérem a munkából hazatérve hallotta a zajokat és ő távolította el rólam a fiút aki elmenekült. Később anyukám és a mentősök elmondása szerint elsőre sikerült nekik az újraélesztés és kis idő elteltével sikerült nekik visszahozniuk ebbe az életbe, mert csak kb. negyed órát voltam egy távoli életben. Az eset megtörténte után másfél órával összefoltozott két fiatal sebész tanuló Budapesten található János Kórházban, mert este 11:00- kor nem volt sebészorvos sehol sem. A kórházból még aznap megszökve haza vitt a testvérem a családhoz.
Teltek múltak a napok,hónapok anyukám a faji megkülönböztetést elölről kezdte, ezért én tőlük elköltöztem, mert ez engem nagyon zavart. 2012 ben már egy rossz társaságban találtam magamat. Egy este csúnya dolgokat követtünk el, amit nagyon sokszor utána megbántam. Aznap le is le is tartóztattak, 9 év kényszerpihenőre itéltek elzárva a külvilágtól 29 évesen.
A börtönben is Budapesten festőként dolgoztam két év elteltével.
Egyszer több évtizede lezárt szinteken irodákat, zárkákat újítottam fel. Egyik nap 2016-ban, egy omladozó zárkában egy üregre lettem figyelmes a falban, ahol több tiltott tárgy is lapult, de engem csak egy kis kék könyvecske érdekelt.
Ez egy Újszövetség volt, ez rögtön megtetszett nekem. Gondoltam majd én kiolvasom, elraktam. Mindig mikor esténként elcsitult mindenki elővettem és olvasgattam lapozgattam egy-egy verset olvastam benne ami a kitűzött céljaimat erősítette meg bennem. A munkáimat bent kiválóan elvégeztem, amit a börtönparancsnok elismert nekem. A munkám eredményeként tökéletesen kijöttem a rabtársaimmal. Nem bántam meg egy percet bent töltött időt sem. Az újszövetség megtalálása után amikor olvastam szólított meg az Úr, ő általa át tudtam gondolni az életemet és az ő segítségével új célokat tudtam kitűzni magamnak, hogy jobb ember lehessek a szabad életben és családot alapítsak.
A szorgalmas kitartó munkám eredményeként hat év elteltével szabadlábra helyeztek, mintha Isten jelenlétét éreztem volna minden pillanatban.
Szabadulásom után pár nappal munkába is álltam, lakásom is volt, pár hónap elteltével megismertem a mostani feleségemet és a gyermekeinket. Itt a templomban jártunk jegyesoktatáson és utána Isten áldásával össze is házasodtunk. Most a bemerítkezésre készülünk együtt. Érezhetően boldogabbak vagyunk, a gyermekeinket is Krisztusi hitel neveljük szeretném eltemetni a régit és újjászületni Jézus Krisztusi hittel.
Kóté Attila Zsolt